22. fejezet

2009.02.15. 20:54 - Fáni

Egy aró kisember. Egy új jövevény. Magában hordozza a jövőt, és tartalmazza a múltat. Emlékek. Fájdalmas, szörnyű emlékek. Ugyanakkor az az ártatlanság arra utasít: ne nézz vissza! Élj! Élj tovább, nevelj fel, légy boldog!

Könnyek. Felnőtt nők, és egy cscsemő szemeiből. Más gondolatok, érzések. A zavarodottság, a félelem, és a szorító érzés, ami nem hagy nevetni. Bette a kezében tartott egy olyan élőlényt ami mindent meghatározott. Polly pedig tudta, hogy neki már csak a múltja lehet a nő. Örökre. Ugyanakkor őt is valami visszatartotta és maga elé meredt. Bette-tel találkozott a tekintetük.

Valami új kezdődött, és egy olyan szakasznak lett vége, ami meghatározta a két nő eddigi életét. Senki nem tudott teljesen boldog lenni. Talán soha nem lesznek rá képesek. De Polly egy valamit tudott, hogy most mennie kell, és sosem szabad visszatérnie.

21. fejezet

2008.08.26. 20:37 - mczolly

Sírás törte meg a szülőszoba csendjét. Egy egészséges újszülőtt kisfiú sírása. A kis Mark világra jött.

- A fiam... - a nővérek éppen a frissen világra pottyant emeberi lényről szedegették le a méh-darabkákat és egyéb trutyikat. - Kicsi Mark...

A tisztítás alapos procedúrája után végre igazán magához ölelhette a fiát. Bette arca igazán kipirult, Polly szóhoz sem tudott jutni. Az élet csodája mindkettőjüket lenyűgözte.

Szenny áztatta lelkeik vakon bámultak a tiszta teremtésre, aki örömében vagy elkeseredésében felsírt. 

A hideg kórteremet egy másodperc alatt felfűtötte a kisded arcáról sugárzó őszinte és tudatlan boldogság. Az orvosok nagyott sóhajtva akceptálták, hogy sikeres végkimenettel járt a szülés, és mosolyt próbáltak erőltetni arcukra, mintha csak először látnának ilyesmit.

- Gratulálok. Már megvan a neve, ugye? - törte meg a csendet a szülész.

- Persze. Mark. Az apja után. Oh... - Bette magához ölelte az ifjabbik Markot, és csak nézte szótlanul.

 

 

20. fejezet

2008.08.21. 20:01 - Fáni

Tán öt óra is eltelt, mire Bette visszatért. Tiszta verejték volt, arca meggyötört. Mikor Polly ajtót nyitott meg is hökkent a látványtól.

- Vigyél be, most! Egyre gyakoribbak a fájások. És azt hiszem nem pisiltem be...

- Elfojt? Francba, nem tankoltam tegnap!

- Te most ugye viccelsz velem? - Bette-et szétvetette az ideg - Direkt mondtam, hogy mindig legyen elég, mert nem tudom mikor szülök!

- Ne aggódj, elég lesz. Lélegezz mélyeket, hamar beérünk. - Eközben leértek az autóhoz, és útnak indultak. - Szállj be hátra és feküdj le.

- Ajánlom is! Mert ha az út közepén szülök meg, azért te leszel a felelős! Hogy is gondolhattam, hogy tudsz rólam gondoskodni. A leszbikusok még a férfiaknál is rosszabak. Miattad lesz koraszülött a gyerek.

- Még valami? Arról véletlen nem én tehetek, hogy teherbe estél?

- Mintha csak Markot hallanám, ugyanolyan vagy te is, értem már miért voltatok olyan jó barátok. Nem hallotok meg semmit, csak magatokkal foglalkoztok.

Sikeresen beértek a kórházban, Bette-et pedig a szülészeti osztályra invitálta a szülésznő.

- Gyere be kérlek, Polly! Nem akarom egyedül végigcsinálni.

- Biztos ezt akarod?

- Biz...biztos - Bette a válasz előtt hatalmasat nyögött a fájdalomtól.

 

 

19. fejezet

2008.08.21. 12:48 - mczolly

A lány ajkának hideg érintése melegséggel töltötte el. Szorosan magához ölelte, nem akarta elengedni. Markra gondolt. Egy pillanatra megállt. Zavartan rántotta félre az arcát.

- Mi az, drágám? - mondta Polly.

- Ez nekem nem megy. Én nem vagyok...

- Ne azt mondd amit akarnak mondatni veled, azt mondd amit érzel, láttam rajtad, hogy érzel valamit. Ne félj, ez egyedül a te dolgod, nem kell normáknak megfelelned! Gyere ide... ne félj.

- Polly én nagyon szeretlek, de nem úgy ahogy te gondolod. Nem értem mi volt ez az egész.

- A szerelem az amikor az elméd helyett a lelked vezet... Ne rejtőzz el egy ostoba hetero álarc mögé, a valódi érzéseid a legfontosabbak... Ne folytsd vissza az igazi énedet, csak mert ez az őrült, hülye világ arra késztet.

- Azt hiszem ideje mennem...

- Hova? Ne hagyj itt, és gondolj a babára...

- Nem megyek messzire, biztonságban leszek. Majd még jövök, de most egyáltalán nincs szükségem a társaságodra.

Kirohant a szobából.

-Ne, várj... - az ajtó nagyott csattant.

Bette szeméből sűrűn hulltak a könnyek, a bejárati ajtó mellett összeroskadt és ernyedten bámulta a padlóra, ott keresve a megoldást. Beleszeretett Pollyba. Csak a gyönyörű, kecses testére tudott gondolni, arra, ahogy hozzáért az előbb. Az agya zsákutcába vezérelte.

18. fejezet

2008.08.18. 22:19 - Fáni

Bette felállt, sóhajtott egy nagyot, majd hazakullogott. Útközben egy hajléktalannak dobott aprópénzt a poharába, aki közölte, hogy Isten megsegíti. Bette csak mosolyogva csóválta  a fejét.

Elővette a kulcsot és kinyitotta a kaput. A liftben már úgy érezte menten összeesik. Csöngetésére Polly nyitott ajtót, akivel a történtek után bensőséges kapcsolatot alakított ki. Ő volt az, aki mindvégig mellette állt, mivel neki nem igazán voltak barátai az állandó utazások miatt.

- Hazajöttél Drágám? - mosolygott Polly Bettre. - Mondtam, hogy elmegyek én, nagyon leizzadtál.

- Ne is mondd... Le kellett ülnöm. De jól esett kimozdulni egy kicsit egyedül.

- De az orvos azt mondta nem kéne már nagyon terhelni magad. Többet nem engedlek egyedül el.

- Jó-jó. - Bette lerakta a szatyrokat, Polly pedig kipakolt. - Már megint a szekrénybe rakod a majonézt! Nem is hiszem el! - Bette felemelte a hangját.

- Jajj, sosem tanulom meg. Ezt szoktam meg, ne haragudj.

- Semmi baj. Mindjárt megszülök úgy érzem. Baromira rúg.

- Gyere ide.- Polly magához húzta a nőt és megérintette a hasát és végigsimított rajta. - Mindjárt kijössz kicsi Mark. Remélem az apukád szemeit örökölöd, és anyukád mosolyát.

Bette elmosolyodott, visszaemlékezett Mark csillogó szemeire, és  közben megcsókolta Pollyt.

17. fejezet

2008.08.17. 21:48 - mczolly

7 hónappal később

Bette egy áruházból sietett ki. ezében szatyrok lifegtek, hasa jócskán megnőtt, hiszen a szíve alatt hordta az utolsó emléket Marktól. A munkahelyéről már régen kirugták, elvégre egy menedzser nem végezhet fajfentartást, csupán fajkiírtást. Node, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, tehát Bette egy bevásárlótúráról sietett haza, régi menedzsertempóját megtartva, a kisdeddel mit sem törődve. Ezt a sebességet azonban nem tudta sokáig tartani, így le kellett ülnie egy magányos árnyékos padra.

Merengett a messziségbe, Markra gondolt, hogy az a vele töltött pár hét mennyire szép volt. Akkor még Bette is érezte, milyen is a boldogság. Furcsa érzés, hogy az ember csak akkor jön rá, hogy kit vagy mit szeret igazán, miután elvették tőle azt a valamit vagy valakit. A szíve mélyén mindig is vonzotta valami a srácban, de soha nem merte bevallani és a passzivitás álarca mögé rejtőzött el... Mindig is elakarta neki mondani, hogy szeretné átlépni az intimitás határait, de félt a fiú reakciójától.

Bette hirtelen megszédült, és akkora görcsöket érzett a gyomrában, hogy azt hitte menten szétrobban...

 

 

 

16. fejezet

2008.08.12. 13:34 - Fáni

Bette és Polly remegő kezekkel ültek a váróteremben. Bette amúgy is irtózott ettől a kórháztól, mivel édesapját is itt veszítette el pár évvel ezelőtt.

- Mióta ülhetünk itt? - Polly az órájára nézett, próbált visszaemlékezni mikor küldték ki őket. - Azt hiszem már majdnem három órája. Egyre jobban aggódom.

- Hát még én... Én szeretem őt. Remélem nem lesz maradandó sérülése. És... - bette sírva fakadt. - Az apám is itt halt meg.

- Sajnálom. Nekem azt mondta a doktornő, hogy hogyha ez a műtét sikeres lesz, akkor valószínűleg a jövőben normális életet tud majd élni. Ne aggódj.

A rövid párbeszéd után újra néma csend honolt. Este tizenegy óra volt, kezdtek fáradtak lenni.

- Megyek, veszek egy kávét, te kérsz, Polly?

- Nem köszönöm, menj csak.

Mire Bette visszaért már Polly zokogott.

- Mi az, mi történt? Ugye...ugye nem?! - Bette elejtette a kávét. - Polly! Mi a franc van?

- Mark.. Mark... Meghalt...

- Nem... nem, az nem lehet! Még el sem mondhattam neki... nem is tudta, hogy gyerekünk lesz! Ez lehetetlen.

Senki sem szólt egy szót sem. A két nő összeölelkezve sírt. Nem ismerték egymást, de érezték egymás fájdalmát.

 

15. fejezet

2008.08.09. 11:39 - mczolly

- Bette, te mit keresel itt?

- Hallottam mi történt, nem gondolhattad, hogy nem jövök be...

- De gondolhatom, már nem vagyok az életed része. Most a munkahelyeden kéne lenned.

- Kivettem a szabadságomat. Szeretném, ha melleted lehetnék amíg fel nem épülsz!

- Tudod, hogy nem akarok egy légtérben lenni veled. Csak kihasználod, hogy az ágyhoz vagyok kötve és nem tudlak lerázni.

Mark megpróbálta egy heves kézmuzdalattal alátámasztani mondanivalóját, de nem bírta megmozdítani a karját.

- Mark! Vigyázz magadra!

- Szerintem segíténe a felépülésemet, ha elhúznál innen a jó büdös francba.

Gyűlölet. Bette tudta, hogy ez a szerelem nevű halálos betegség egyik tipikus tünete.

- Értsd meg, szeretnélek biztonságban tudni. Polly barátnőd azt mondta, hogy szerinte is csak jót tehet ha itt vagyok veled.

Ebben a pillanatban bejött egy doktornő.

- Kérem, hagyják el a szobát, Mr.Gale-nek hamarosan egy nagyon fontos műtéte lesz és szeretnénk előkészíteni a beavatkozásra.

 

14. fejezet

2008.08.08. 21:06 - Fáni

Mark szeme hirtelen pattant ki. Beletelt néhány másodpercbe mire feleszmélt, hol is van. Úgy érezte, mintha a fejét felnyitották volna és az agya a nyílt levegőn lüktetne. A lábait nem bírta megmozdítani. Az infúziótól bedagadt a karja, ami amúgy is lilás árnyalatú volt. Nem tudott megfordulni, pedig nagyon zsibbadt az oldala.

- Üdvözlöm, hogy érzi magát? - Egy alacsony szemüveges hölgy állt az ágy szélén. Göndör őszes haja félig eltakarta kissé ráncos arcát. Mark egyből rájött, hogy doktornő, a hosszú fehér ruhából és az igénytelen klumpából.

- Hány óra van? Ez melyik kórház? Hol van a hölgy, akivel együtt voltam? Mi történt? - Mark nyelve hevesen pörgött. - Kérem, segítsen rajtam, mindenem fáj...

- Nyugalom, nyugalom. Megvizsgáljuk, közben mindent elmondok. Túl van az életveszélyen szerencsére, de még pár műtét hátra van. Mindjárt szólok a barátnőjének.

- Köszönöm... De..a...lábam. Mi van vele? Nem érzem.

- Elég súlyos ütés érte. reméljük a legjobbakat, valószínűleg nem kell amputálni, de mindenképp tolókocsiba kényszerül, legalábbis egy ideig biztosan. ne aggódjon, megteszünk minden tőlünk telhetőt. Most mennem kell. Beküldöm a hölgyet.

Polly belépett az ajtón, majd egy szőke nő követte ijedten. Bette volt az.

 

 

13. fejezet

2008.08.06. 13:10 - mczolly

- Miről beszélsz? Ez nem segít semmin, bár nincs is min segíteni! Nem tettél semmit! Mégis hova mennél?

- Nem tudom, annyi hely van még a világban, ahol nem zavarnék senkit. Felesleges vagyok.

- Nem vagy felesleges, rengeteg embernek szüksége van rád!

- Elegem van már az álszent emberekből akik azt mondják puszta szánalomból, hogy kedvelnek... Talán csak az segítene, ha új életet kezdenék.

- Bőven elég, hogyha egy kicsit kipihened magad, és átgondolsz bizonyos dolgokat.

- Hidd el, már átgondoltam, azért jutottam arra a következtetésre, hogy nincs maradásom az Államokban. - Újabb cigaretta után kutatott a kabátzsebében, eredménytelenül. - Kell, hogy még legyen egy szál! A fénébe is. Ideje mennünk...

Felálltak a padról, és a főutca felé vették az irányt.

- Hiába próbáljuk elfelejteni, ami megtörtént, azt már nem tehetjük semmissé - útközben megálltak egy butiknál, és Mark vett egy doboz cigarettát - hiába próbáljuk, teljesen hasztalan.

- Szerintem nem kéne otthagynod Bette-t, egy esélyt megérdemel... Egymásnak lettetek teremtve... Gondolj bele, egy ilyen kis üzletasszonyka másképp hogy állna szóba egy magadfajta... szabad emberrel...?

A park bejárata előtti zebrára léptek.

- Mit akartál "szabad ember" helyett mondani? Talán valami jelzőt kerestél-- Hirtelen minden lelassult, Mark úgyérezte, mintha valami hatalmas erő nyomná oldalról, valamilyen megállíthatatlan erő. Hallotta a saját szívverését, pedig az utca tele volt hangoskodó gyerekekkel, az idő ólomlábakon járt, az előbb érzett erő elhatalmasodott, és végül rongybabaként lökte félre. Elütötték. 

12. fejezet

2008.08.05. 20:57 - Fáni

Egy közeli parkba értek, ahol egy padra telepedtek. Polly összeráncolta a szemöldökét, majd megszólalt.

- Ezt a tekintetet ismerem, Mark. Mikor kiskorunkban valamit rosszat tettél, ugyanezt láttam. Valamit nem mondasz el. Gyerünk, ki vele!

- Jó... Igazad van, vannak dolgok... Nem minden részletét mondtam el annak, hogy mi történt Bette-tel.

- Miért? - Polly maga is megrémült Mark ijesztő képétől. - Mark! ne némulj meg. Felnőtt emberek vagyunk...

- Lehet, hogy te igen... Szóval... Bette valóban úgy dobott ki, ahogy elmondtam. Tényleg tudok férfiasan viselkedni, semmi szex, stb...

- De hiszen, csak gátlásos vagy. Az emberek nem fekszenek le pár hetes ismertség után. Te pedig, aki még szorongásos is, jó, hogy várni akartál. De mi az, amit kihagytál a történetből?

- Mikor kidobott, mérges lettem. Meg...megerőszakoltam...

- Hogy mi?! - Bette felpattant a padról, és Markra meredt - Pont te, aki összesen ha három emberrel kerültél intimebb kapcsolatba? Ezt el sem hiszem... Na és a nő mit szólt?

- Sírt közben, de akkor még nem érdekelt, aztán közöltem, hogy hívjon rendőrt. De ő azt állította, hogy élvezte. Újra akarta kezdeni. Polly, én most jöttem rá, hogy mennyire szeretem. De nem tehetem tönkre az életét.

- Ha élvezte, akkor nem is minősül teljesen annak... Mark, már megint sírsz? Jesszus, a barátnőim összesen nem sírtak ennyit.

- Valami nincs rendben velem... De...Polly, én azt hiszem szeretem őt! Igen... ez biztos...

De valamit meg kell tennem érte. - Mark arca komollyá vált. - Így jobb lesz mindkettőnknek.

- Éspedig, mit akarsz tenni?

- El fogom hagyni az országot.

11. fejezet

2008.08.05. 09:41 - mczolly

Kipirult arccal jöttek ki a bárból, rengeteget nevettek, de az alkohol is szerepet játszott kedélyállapotukban. Mark megölelte Pollyt.

- Olyan, jó, hogy újra összehozott minket a sors, talán nem véletlen.

- Mire akarsz ezzel kilyukadni?

- Semmire.

Hirtelen abbamaradt a párbeszéd, csak némán mentek tovább az utcán. Mark rágyújtott, Polly csak némán bámult maga elé.

- Mark, jól tudod, hogy szeretlek, de csak barátként. És tudom, hogy belőled is csak a csalódottság beszél, te is ugyanúgy viszonyulsz hozzám, mint én hozzád.

- Polly...muszáj erről beszélnünk?

- Ha a problémákat egyszerűen csak kidobnánk az ablakon, mi is velük együtt repülnénk... Beszélnünk kell róla, hogy túl tudj lépni a gondjaidon.

- Hidd el Polly, már magam sem tudom igazán, hogy mit gondolok, hogy mit érzek, vagy hogy mit teszek. Mintha már nem is én irányítanám midnen lépésem.

- Mark, csalódott vagy, ez minden... Idővel kihevered azt a lányt. A lányok olyanok, mint a villamos...

- Istenem de utálom ezt a hasonlatot! Ez a villamos kegyetlenül átgázolt a szívemen...

Mark dühösen odébbrugott egy összegyűrt sörösdobozt.

- Jó lenne elmenekülni ebből a rohadt világból...

 

 

 

10. fejezet

2008.08.03. 17:40 - Fáni

Polly elmosolyodott. Visszaemlékezett a régi puszikra a száján, amelyekkel Mark régen is illette. Ő volt az első férfi, aki megcsókolta, és az utolsó is. Hamar rájött, hogy saját neméhez vonzódik.

- Jajj, ne haragudj. Nem...nem akartalak zavarba hozni - Mark lesütötte a szemét, mint egy kamasz.

- Azt hiszem inkább te jöttél zavarba, én már megszoktam tőled, mit számít hány évtizede kaptam az utolsót.

- Csak mióta tudom, hogy leszbikus vagy, annyira fura. Gondolom undorodsz a férfiaktól...

- Tőled nem, de meséld csak el mi lett azzal a "híres üzletasszonnyal"!

- Hát, ez bizony hosszú történet. Gyere, menjünk, üljünk be valahova, persze hogyha ráérsz, csak akkor.

- Időm az van, egészen holnap estig.

- Akkor hosszú éjszakánk lesz - mosolyodott el Mark odakacsintva a lányra.

- Remélem is! 

Polly kocsijába szálltak, és egy bárba mentek. Valóban úgy volt ahogy eltervezték. Iszogattak, harsányan nevetgéltek, megállás nélkül meséltek, míg ki nem száradt a szájuk. Minél többet ittak, annál hevesebben adták elő az évek alatt felhalmozódott történeteket.

 

9. fejezet

2008.08.03. 15:25 - mczolly

Az ajtóban Polly állt, Mark legkedvesebb gyerekkori barátja. Már 20 éve nem látta, akkor költöztek el ugyanis a szomszédból. Örök barátságot kötöttek anno, de az, hogy Pollynak odébb kellett állnia, megváltoztatott mindent.

Mark alig ismert rá... Megjelentek rajta a nőiesség legfőbb vonásai és hosszú, vörös, göndör haja lett, a szemeiben mégis még mindig azt a régi, megszokott gyermeteg tekintet tükröződött, mint régen.

Mark ledermedve állt az ajtóban. 

- Szia, Polly...

- Mark! Ezer éve nem láttalak, gondoltam itt az ideje... gondoltam itt az ideje, hogy újra beszéljünk.

- Rengeteget változtál? Mi történt veled? Istenem...

- Édesanyád mondta, hogy mi történt, sajnálom...

- Ő hívott ide? Tudhattam volna, már gyerekkorunkban is folyton össze akartak minket hozni a szülők, reméltem, hogy mostanra már letett erről a szokásáról, de ezek szerint tévedtem!

- Nem ő hívott, magamtól jöttem, csak a lépcsőházban tudtam meg...

Mark megölelte Pollyt.

- Istenem, de jó újra látni... Polly...

Bementek a házba és leültek az ebédlő asztalhoz.

- Zavar ha rágyújtok? - kérdezte illemtudóan, még ha tudta is rá a választ.

- Nem, dehogy, tedd csak meg.

Mark a zsebéből elővette a dobozt, kivett egy szál cigarettát, szájába vette, majd az öngyujtójával meggyújtotta.

- Mesélj valamit, hogy telik az életed?

- Hát, nem igazán eseménydúsan, itt élek már New Yorkban, klubbokban szoktam zenélni, igazán nem élvezem, de meg kell élni valamiből.Én inkább nem kérdezek rá, hogy veled mi újság, mert el tudom képzelni, hogy szörnyen lehetsz. Sajnálom, hogy rosszkor jöttem.

- Nem jöttél rosszkor... - mondta Mark, és szájon csókolta.

 

8. fejezet

2008.08.02. 17:14 - Fáni

Mark a plafonra meredt ami már inkább penészes volt, minthogy fehér. Arra gondolt, mindig itt köt ki ebben a házban, nem tud normális életet kezdeni, de hiszen állandó munkahelye sincs. De hol lehet az apja? Tudta, hogy szeretője volt, de mindig abban bízott, az anyja fontosabb. Szegény Martha, most egyedül nevelheti a kamaszodó fiát, és még ő is itt a nyakán. Eszébe jutott, hogy ő öccse korában miket művelt. Az első drog kipróbálása, akkor szokott rá a cigarettára, az állandó kimaradások, bulik... Az első csók, első szerelem, mind-mind akkor. Talán újra kéne az öccsével kezdeni a kapcsolatát, évekig feléje sem nézett, ha épp itt lakik, akkor sem törődik vele. Most pedig apa nélkül kell felnőnie. 
A férfi nagyon fáradt volt, szépen lassan a gondolatok álomba merítették.

- Mark! Mark! Ébredj! - Martha hangja nagyon izgatott volt. - Siess már, 11 óra!

- Jesszusom, anya, mi ütött beléd! 11 óra, viccelsz te velem?! 2 előtt fel sem kelek hétvégén. - Mark a fejéhez csapott, hirtelen minden eszébe jutott, amit álmában már elfeledett.

- Vendéged van... Én a helyedben gyorsan átöltöznék, el sem hiszed ki az...

- Ó, ne... Ugye nem Bette? Anya, remélem nem engedted be.

- Dehogy ő az, csak vedd fel apád valamelyik göncét, és siess. Tátva fog maradni a szád.

Mark gyorsan magára kapkodott néhány jobb holmit, majd leszaladt. Marthanak igaza volt, Mark szóhoz sem jutott.

7. fejezet

2008.08.01. 08:32 - mczolly

Mark zihálva rohant végig az utcán. Nem tudta merre akar menni, csak messzire Bette-től. A hó még mindig sűrű pelyhekben hullt, csak pár lélek járt az utcán, és persze az utcai látképből elmaradhatatlan csövesek heverésztek egy-egy nagyobb emlékmű tövében.

Olyan fél óra céltalan cirkálás után végül Mark is leroskadt egy szabad szobor tövébe, zsebéből elővett egy szál cigarettát és rágyújtott. Egy nap alatt szertefoszlott az összes dolog, amiért érdemes volt élni, el sem tudta képzelni, mihez kezd ezután. Elhatározta, hogy elmegy anyjához, de ezenkívül nem jutott semmi értelmes az eszébe.

Hosszan csöngetett. Mikor édesanyja kinyitotta az ajtót egy üres tekintettel találta magát szemben.

- Mark! Mi történt?

- Anya...

- Kisfiam, mi van veled, mi történt?

- Visszaköltözhetnék pár napra?

- Persze, de...

- Nem szeretnék róla beszélni...

- Rendben... - édesanyja rögtön rájött miről is van szó, nem is kellett fiának előhozakodni az ideköltözéssel - Maradj csak... Alhatsz apád szobájában, mert a tiedet már kiadtam egy egyetemistának... Ő már úgysem jön haza többet...

6. fejezet

2008.07.30. 20:43 - Fáni

- Gyere, ülj ide! - Bette keze remegett, mikor megérintette Markot. - Igen... Fájt, megijedtem, és féltem tőled, de egy kicsit erre vágytam... Jó, hát nem így, de...de... - Bette sírvafakadt.

- Szivem, te jobbat érdemelsz! Mindig ezek a közhelyek, de igenis hogy jobbat érdemelsz! Én már nem vagyok beszámítható, talán a fű teszi velem, talán nem. Lehet, hogy megölnélek!

- Van egy jó terapeuta, sokat kér, de állom a költséget, jól leszel újra! Nem hagylak el, segítek neked!

- Nem vagyok már kisgyerek! De elmegyek, megteszem érted.

- Köszönöm. Ne aggódj, minden rendben jön.

-Bette... Mi ez a vér a lepedőn?

- Kicsit durva voltál...

- Orvoshoz kéne fordulnod. A picsába! Mit tettem...

Bette megérintette Mark száját, végighúzta rajta ujjait, majd szájon csókolta, és egyre csak lejjebb és lejjebb haladt.

- Nem tudnám mégegyszer megtenni, elég! - Mark megölelte a nőt, felöltözött, felkapta a kabátját, belebújt a cipőjébe és kiviharzott. - Ne keress! Úgysem fogsz tudni elérni...

Ezzel becsukta az ajtót, maga mögött hagyva a nőt a hűvös, hajnali órákban.

 

 

5. fejezet

2008.07.30. 20:10 - mczolly

Mark a konyhában a falhoz roskadva szívta a cigarettát, Bette az ágyon feküdt sírva, még most sem akarta elhinni, hogy mi történt. A fiú hirtelen elnyomta a még friss szálat a konyhaasztalon, majd kirohant a szobába.

- Kellett ez nekünk? De komolyan? Mit ülsz ott? Hívd a zsarukat, jelents föl, az istenért is!

- Mark... ne kiabálj...

- Miért ne? Megerőszakoltalak, a legkevesebb, hogy kiabálok! Hívd már a kibaszott zsarukat!

- Mark... én élveztem...

A szobában megfagyott egy pillanatra a levegő.

- Hogy mi?

- Mi lenne, ha újrakezdenénk? Pár vita nem állhat az utunkba!

- Ezt te sem gondolhatod komolyan!

 

4. fejezet

2008.07.29. 16:11 - Fáni

Néma csendben értek haza Bette házába. Kérdésére nem kapott választ, Mark annyit mondott, hogy inkább menjenek, hideg van. Leültek a kanapékra, majd Bette hirtelen megszólalt.

- Mark, azt hiszem beszélnünk kell. Előléptettek. Ez számunkra csak jó hírt jelentett volna, elvégre nem kell utazgatnom, csak havonta ha egyszer 1-2 napra. Itthon intézhetem minden teendőmet. Viszont aligha látom nyomát párkapcsolatnak. Te befészkelted magad a lakásomba, az életembe, de még csak nem is szeretkeztünk. Azt kell hogy mondjam...  - Bette kicsit megállt, lehajtotta fejét, majd ismét Markra nézett - A helyzet az, hogy nekem ez az élet nem fekszik. Azt hittem szerelmes vagyok, bár Isten tudja mi okból, de mikor ott álltunk az állomáson egyikünkön sem éreztem azt a nagy lángolást.
- Befejezted? - Mark gúnyosan mosolygott lilára fagyott ajkaival, majd felállt és kiment a konyhába rágyújtani.

- Gyere vissza, ezt meg kell beszélnünk! Mindig az a kurva cigaretta, elegem van már!

- Itt vagyok, ne üvöltözz. Hallgatlak.

- Mit gondolsz? Mi legyen?

- Ezek szerint vége. Holnap összepakolok és eltűnök az életedből, de először még van egy kis dolgunk.

- Hogy érted ezt? Mark, mit műve....?

Mark durván megfogta Bette-t és az ágyra lökte, majd megcsókolta. Bette nem értette, de felhevült.

- Dugni akartál? Hát most megkapod. - Mark levette gyorsan a nadrágját, eközben az ágyon tartotta Bette-et.

- Hagyj! Most nem akarom! - Bette már érezte, hogy Mark agya elborult. Ezt az ijesztő tekintetet sosem látta még.

- Késő szivem.

Bette sikoltozott, szenvedett, sírt. Hallatszott hangján a gyötrő fájdalom, de Mark rezzenéstelen arccal csinálta, egyre csak hevesebben. Apró nyögéseket hallatott.

Vége volt. Mark eltorzult arcán ismét könnyek jelentek meg. Lefordult a lányról, kiment a konyhába, majd megint rágyújtott.

3. fejezet

2008.07.28. 20:17 - mczolly

Címkék: harmadik 3. fejezet

Ott állt előtte Bette barna télikabátjába burkolózva, dideregve. Arca egészen ki volt pirulva kezével idegesen malmozott.

- Szia! Mi újság? Sokat kellett rám várnod? - kezdte a szokásos üzletasszonyhoz illő hadarással, mintha minden perc számítana.

- Hát, jól vagyok... - a lány finom kezeit bámulta, a kezeket, amiket már annyira hiányolt, de most valahogy nem töltötte el örömmel a látványuk - ...elég sokat kellett várni, de ez nem a te hibád... ez a hóvihar... hihetetlen időjárás.

Meg akarta csókolni, de nem ment. Olyan furcsa volt, nem az a lány volt, akinek könnyes szemmel integetett pár hete a vonatállomáson. Egy idegen állt előtte, egy ismeretlen entitás. Valamit tenni akart, megszorította Bette kezét. A lány zavartan mosolyodott el.

- Szeretsz? - szólt kisvártatva.

Mark arcán egy kis könnycsepp pergett le.

- Szeretsz? - ismételte meg.

- Ige...n..., sze...re...tlek...

- Mi történt veled, kicsim? - kérdezte Bette értetlenül - Mi van veled?

2. fejezet

2008.07.27. 20:45 - Fáni

Mark telefonja megcsörrent. Ijedtében az égő cigerattát farmerjére ejtette, az apró lyukat égetett rajta. A fájdalomtól felszisszent, de most fontosabb volt, hogy felvegye a telefont. Szinte már érezte Bette hangját. A telefonra nézett, ami még mindig kitartóan csöngött kedvenc együttesének dalával. Rejtett szám, igen, ez biztosan Bette lesz, gondolta.

- Halló? Itt Mark Gale beszél.

- Kincsem, hát te nem alszol?

- Anya? - a férfi hangjában érződött a csalódás.

- Ki más lenne, fiam? Reméltem, hogy nem keltelek fel, bár nem értem hajnali 3-kor miért virrasztasz.

- Mondd, anya, mit szeretnél, még dolgom van.

- Holnap szükségem lenne a segítségedre. Nagybevásárlást tartok, örülnék, ha el tudnál vinni.

- De hisz ötvenszer elmondtam, hogy Bette jön ma este, és csak három napot lesz a városban, szeretném kiélvezni ezt a rövid időt, kettesben vele. - Mark ingerült volt.

- Oh, vagy úgy! Szóval megint azt a kislányt várod órák óta. Mindig ez van. Neked egy hús-vér emberre van szükséged, nem holmi üzletasszonyra, akinek csak az árnyékát csókolgathatod.

- De anya! Szeretjük egymást, és ez a lényeg. Most le kell tennem, azt hiszem megérkezett.

-Várj még egy ki... - Mark letette.

És meglátta Őt...

1. fejezet

2008.07.25. 21:41 - mczolly

Címkék: első 1. fejezet

Minden a vasútállomáson kezdődött... Rá várt, félt, hogy nem jön meg időben, és a balsejtelme be is igazolódott, a vonatok között kellett átvirrasztania az éjszakát. Nem érzett fáradtságot, görnyedten ült az összefirkált műanyag széken és egyre csak bámulta a padló rései közt rohangáló hangyákat. Éjjel még csak-csak szállingóztak emberek az állomáson, de éjfél után már egy kósza utast sem lehetett látni. A vonatok késtek, hóvihar tombolt az egész megyében.

Az éjszaka, hatalmas, fehér szörnyetegként nehezedett a környékre - idáig nem ért el a hóvihar, de a havazás itt is nagyon intenzív volt. Mark felnézett, és kisvártatva rágyújtott egy cigarettára. Az öngyújtó megvilágította az arcát, amin egy csepp meggyötörtség sem látszott, inkább valami eltökélt, de mégis unott tekintet tükröződött a szemében.

A cigaretta lassan, megfontoltan égett a szájában, a szétterjedő füst finom függönyként takarta el az arcát a külvilágtól.

Teltek a másodpercek, percek, órák. Vonatok jöttek, de egyik se az volt amelyikre ő várt.

Mark egymás után gyújtott rá az újabb cigarettákra, de nyugalmat még a nikotin sem tudott számára biztosítani. Életében először érezte azt, hogy igazán szeret valakit. Ez a lány volt mindene, ő volt az egyetlen aki a fiút földi léthez kapcsolta. Szeretett volna minden másodpercben vele lenni, mindig mély depresszióba zuhant amikor nem volt a közelében. Bette egy híres - vagy inkább hírhedt - multivállalatnál dolgozott, így gyakran kellett utazgatnia az országban. Ezúttal is üzleti úton volt, több száz mérföldre aggódó szerelmétől.

Érdekes kapcsolat volt az övék. Még csak pár hete voltak együtt, a külsőségeken ez látszott is, hisz a testi közelség szinte hiányzott az életükből, összvissz ha kétszer csókolóztak. Bette a munkájának élt, alig volt szabadideje, Mark-ot nem tudta ennyire lefoglalni a munka, gyakran is változtatott állást, mert főnökeinek nem tetszett hanyag hozzáállása a munkához. Tűz és víz volt a két ember, de talán ezért is szerették egymást.

 

 

 

 

 



süti beállítások módosítása