Mark telefonja megcsörrent. Ijedtében az égő cigerattát farmerjére ejtette, az apró lyukat égetett rajta. A fájdalomtól felszisszent, de most fontosabb volt, hogy felvegye a telefont. Szinte már érezte Bette hangját. A telefonra nézett, ami még mindig kitartóan csöngött kedvenc együttesének dalával. Rejtett szám, igen, ez biztosan Bette lesz, gondolta.

- Halló? Itt Mark Gale beszél.

- Kincsem, hát te nem alszol?

- Anya? - a férfi hangjában érződött a csalódás.

- Ki más lenne, fiam? Reméltem, hogy nem keltelek fel, bár nem értem hajnali 3-kor miért virrasztasz.

- Mondd, anya, mit szeretnél, még dolgom van.

- Holnap szükségem lenne a segítségedre. Nagybevásárlást tartok, örülnék, ha el tudnál vinni.

- De hisz ötvenszer elmondtam, hogy Bette jön ma este, és csak három napot lesz a városban, szeretném kiélvezni ezt a rövid időt, kettesben vele. - Mark ingerült volt.

- Oh, vagy úgy! Szóval megint azt a kislányt várod órák óta. Mindig ez van. Neked egy hús-vér emberre van szükséged, nem holmi üzletasszonyra, akinek csak az árnyékát csókolgathatod.

- De anya! Szeretjük egymást, és ez a lényeg. Most le kell tennem, azt hiszem megérkezett.

-Várj még egy ki... - Mark letette.

És meglátta Őt...