Tán öt óra is eltelt, mire Bette visszatért. Tiszta verejték volt, arca meggyötört. Mikor Polly ajtót nyitott meg is hökkent a látványtól.
- Vigyél be, most! Egyre gyakoribbak a fájások. És azt hiszem nem pisiltem be...
- Elfojt? Francba, nem tankoltam tegnap!
- Te most ugye viccelsz velem? - Bette-et szétvetette az ideg - Direkt mondtam, hogy mindig legyen elég, mert nem tudom mikor szülök!
- Ne aggódj, elég lesz. Lélegezz mélyeket, hamar beérünk. - Eközben leértek az autóhoz, és útnak indultak. - Szállj be hátra és feküdj le.
- Ajánlom is! Mert ha az út közepén szülök meg, azért te leszel a felelős! Hogy is gondolhattam, hogy tudsz rólam gondoskodni. A leszbikusok még a férfiaknál is rosszabak. Miattad lesz koraszülött a gyerek.
- Még valami? Arról véletlen nem én tehetek, hogy teherbe estél?
- Mintha csak Markot hallanám, ugyanolyan vagy te is, értem már miért voltatok olyan jó barátok. Nem hallotok meg semmit, csak magatokkal foglalkoztok.
Sikeresen beértek a kórházban, Bette-et pedig a szülészeti osztályra invitálta a szülésznő.
- Gyere be kérlek, Polly! Nem akarom egyedül végigcsinálni.
- Biztos ezt akarod?
- Biz...biztos - Bette a válasz előtt hatalmasat nyögött a fájdalomtól.