Mark a plafonra meredt ami már inkább penészes volt, minthogy fehér. Arra gondolt, mindig itt köt ki ebben a házban, nem tud normális életet kezdeni, de hiszen állandó munkahelye sincs. De hol lehet az apja? Tudta, hogy szeretője volt, de mindig abban bízott, az anyja fontosabb. Szegény Martha, most egyedül nevelheti a kamaszodó fiát, és még ő is itt a nyakán. Eszébe jutott, hogy ő öccse korában miket művelt. Az első drog kipróbálása, akkor szokott rá a cigarettára, az állandó kimaradások, bulik... Az első csók, első szerelem, mind-mind akkor. Talán újra kéne az öccsével kezdeni a kapcsolatát, évekig feléje sem nézett, ha épp itt lakik, akkor sem törődik vele. Most pedig apa nélkül kell felnőnie. 
A férfi nagyon fáradt volt, szépen lassan a gondolatok álomba merítették.

- Mark! Mark! Ébredj! - Martha hangja nagyon izgatott volt. - Siess már, 11 óra!

- Jesszusom, anya, mi ütött beléd! 11 óra, viccelsz te velem?! 2 előtt fel sem kelek hétvégén. - Mark a fejéhez csapott, hirtelen minden eszébe jutott, amit álmában már elfeledett.

- Vendéged van... Én a helyedben gyorsan átöltöznék, el sem hiszed ki az...

- Ó, ne... Ugye nem Bette? Anya, remélem nem engedted be.

- Dehogy ő az, csak vedd fel apád valamelyik göncét, és siess. Tátva fog maradni a szád.

Mark gyorsan magára kapkodott néhány jobb holmit, majd leszaladt. Marthanak igaza volt, Mark szóhoz sem jutott.