Tán öt óra is eltelt, mire Bette visszatért. Tiszta verejték volt, arca meggyötört. Mikor Polly ajtót nyitott meg is hökkent a látványtól.

- Vigyél be, most! Egyre gyakoribbak a fájások. És azt hiszem nem pisiltem be...

- Elfojt? Francba, nem tankoltam tegnap!

- Te most ugye viccelsz velem? - Bette-et szétvetette az ideg - Direkt mondtam, hogy mindig legyen elég, mert nem tudom mikor szülök!

- Ne aggódj, elég lesz. Lélegezz mélyeket, hamar beérünk. - Eközben leértek az autóhoz, és útnak indultak. - Szállj be hátra és feküdj le.

- Ajánlom is! Mert ha az út közepén szülök meg, azért te leszel a felelős! Hogy is gondolhattam, hogy tudsz rólam gondoskodni. A leszbikusok még a férfiaknál is rosszabak. Miattad lesz koraszülött a gyerek.

- Még valami? Arról véletlen nem én tehetek, hogy teherbe estél?

- Mintha csak Markot hallanám, ugyanolyan vagy te is, értem már miért voltatok olyan jó barátok. Nem hallotok meg semmit, csak magatokkal foglalkoztok.

Sikeresen beértek a kórházban, Bette-et pedig a szülészeti osztályra invitálta a szülésznő.

- Gyere be kérlek, Polly! Nem akarom egyedül végigcsinálni.

- Biztos ezt akarod?

- Biz...biztos - Bette a válasz előtt hatalmasat nyögött a fájdalomtól.