Polly elmosolyodott. Visszaemlékezett a régi puszikra a száján, amelyekkel Mark régen is illette. Ő volt az első férfi, aki megcsókolta, és az utolsó is. Hamar rájött, hogy saját neméhez vonzódik.

- Jajj, ne haragudj. Nem...nem akartalak zavarba hozni - Mark lesütötte a szemét, mint egy kamasz.

- Azt hiszem inkább te jöttél zavarba, én már megszoktam tőled, mit számít hány évtizede kaptam az utolsót.

- Csak mióta tudom, hogy leszbikus vagy, annyira fura. Gondolom undorodsz a férfiaktól...

- Tőled nem, de meséld csak el mi lett azzal a "híres üzletasszonnyal"!

- Hát, ez bizony hosszú történet. Gyere, menjünk, üljünk be valahova, persze hogyha ráérsz, csak akkor.

- Időm az van, egészen holnap estig.

- Akkor hosszú éjszakánk lesz - mosolyodott el Mark odakacsintva a lányra.

- Remélem is! 

Polly kocsijába szálltak, és egy bárba mentek. Valóban úgy volt ahogy eltervezték. Iszogattak, harsányan nevetgéltek, megállás nélkül meséltek, míg ki nem száradt a szájuk. Minél többet ittak, annál hevesebben adták elő az évek alatt felhalmozódott történeteket.