7 hónappal később

Bette egy áruházból sietett ki. ezében szatyrok lifegtek, hasa jócskán megnőtt, hiszen a szíve alatt hordta az utolsó emléket Marktól. A munkahelyéről már régen kirugták, elvégre egy menedzser nem végezhet fajfentartást, csupán fajkiírtást. Node, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, tehát Bette egy bevásárlótúráról sietett haza, régi menedzsertempóját megtartva, a kisdeddel mit sem törődve. Ezt a sebességet azonban nem tudta sokáig tartani, így le kellett ülnie egy magányos árnyékos padra.

Merengett a messziségbe, Markra gondolt, hogy az a vele töltött pár hét mennyire szép volt. Akkor még Bette is érezte, milyen is a boldogság. Furcsa érzés, hogy az ember csak akkor jön rá, hogy kit vagy mit szeret igazán, miután elvették tőle azt a valamit vagy valakit. A szíve mélyén mindig is vonzotta valami a srácban, de soha nem merte bevallani és a passzivitás álarca mögé rejtőzött el... Mindig is elakarta neki mondani, hogy szeretné átlépni az intimitás határait, de félt a fiú reakciójától.

Bette hirtelen megszédült, és akkora görcsöket érzett a gyomrában, hogy azt hitte menten szétrobban...