Mark szeme hirtelen pattant ki. Beletelt néhány másodpercbe mire feleszmélt, hol is van. Úgy érezte, mintha a fejét felnyitották volna és az agya a nyílt levegőn lüktetne. A lábait nem bírta megmozdítani. Az infúziótól bedagadt a karja, ami amúgy is lilás árnyalatú volt. Nem tudott megfordulni, pedig nagyon zsibbadt az oldala.

- Üdvözlöm, hogy érzi magát? - Egy alacsony szemüveges hölgy állt az ágy szélén. Göndör őszes haja félig eltakarta kissé ráncos arcát. Mark egyből rájött, hogy doktornő, a hosszú fehér ruhából és az igénytelen klumpából.

- Hány óra van? Ez melyik kórház? Hol van a hölgy, akivel együtt voltam? Mi történt? - Mark nyelve hevesen pörgött. - Kérem, segítsen rajtam, mindenem fáj...

- Nyugalom, nyugalom. Megvizsgáljuk, közben mindent elmondok. Túl van az életveszélyen szerencsére, de még pár műtét hátra van. Mindjárt szólok a barátnőjének.

- Köszönöm... De..a...lábam. Mi van vele? Nem érzem.

- Elég súlyos ütés érte. reméljük a legjobbakat, valószínűleg nem kell amputálni, de mindenképp tolókocsiba kényszerül, legalábbis egy ideig biztosan. ne aggódjon, megteszünk minden tőlünk telhetőt. Most mennem kell. Beküldöm a hölgyet.

Polly belépett az ajtón, majd egy szőke nő követte ijedten. Bette volt az.