Mark zihálva rohant végig az utcán. Nem tudta merre akar menni, csak messzire Bette-től. A hó még mindig sűrű pelyhekben hullt, csak pár lélek járt az utcán, és persze az utcai látképből elmaradhatatlan csövesek heverésztek egy-egy nagyobb emlékmű tövében.

Olyan fél óra céltalan cirkálás után végül Mark is leroskadt egy szabad szobor tövébe, zsebéből elővett egy szál cigarettát és rágyújtott. Egy nap alatt szertefoszlott az összes dolog, amiért érdemes volt élni, el sem tudta képzelni, mihez kezd ezután. Elhatározta, hogy elmegy anyjához, de ezenkívül nem jutott semmi értelmes az eszébe.

Hosszan csöngetett. Mikor édesanyja kinyitotta az ajtót egy üres tekintettel találta magát szemben.

- Mark! Mi történt?

- Anya...

- Kisfiam, mi van veled, mi történt?

- Visszaköltözhetnék pár napra?

- Persze, de...

- Nem szeretnék róla beszélni...

- Rendben... - édesanyja rögtön rájött miről is van szó, nem is kellett fiának előhozakodni az ideköltözéssel - Maradj csak... Alhatsz apád szobájában, mert a tiedet már kiadtam egy egyetemistának... Ő már úgysem jön haza többet...