Sírás törte meg a szülőszoba csendjét. Egy egészséges újszülőtt kisfiú sírása. A kis Mark világra jött.

- A fiam... - a nővérek éppen a frissen világra pottyant emeberi lényről szedegették le a méh-darabkákat és egyéb trutyikat. - Kicsi Mark...

A tisztítás alapos procedúrája után végre igazán magához ölelhette a fiát. Bette arca igazán kipirult, Polly szóhoz sem tudott jutni. Az élet csodája mindkettőjüket lenyűgözte.

Szenny áztatta lelkeik vakon bámultak a tiszta teremtésre, aki örömében vagy elkeseredésében felsírt. 

A hideg kórteremet egy másodperc alatt felfűtötte a kisded arcáról sugárzó őszinte és tudatlan boldogság. Az orvosok nagyott sóhajtva akceptálták, hogy sikeres végkimenettel járt a szülés, és mosolyt próbáltak erőltetni arcukra, mintha csak először látnának ilyesmit.

- Gratulálok. Már megvan a neve, ugye? - törte meg a csendet a szülész.

- Persze. Mark. Az apja után. Oh... - Bette magához ölelte az ifjabbik Markot, és csak nézte szótlanul.