Sírás törte meg a szülőszoba csendjét. Egy egészséges újszülőtt kisfiú sírása. A kis Mark világra jött.- A fiam... - a nővérek éppen a frissen világra pottyant emeberi lényről szedegették le a méh-darabkákat és egyéb trutyikat. - Kicsi Mark...A tisztítás alapos…

Tán öt óra is eltelt, mire Bette visszatért. Tiszta verejték volt, arca meggyötört. Mikor Polly ajtót nyitott meg is hökkent a látványtól.- Vigyél be, most! Egyre gyakoribbak a fájások. És azt hiszem nem pisiltem be...- Elfojt? Francba, nem tankoltam tegnap!- Te most ugye…

A lány ajkának hideg érintése melegséggel töltötte el. Szorosan magához ölelte, nem akarta elengedni. Markra gondolt. Egy pillanatra megállt. Zavartan rántotta félre az arcát.- Mi az, drágám? - mondta Polly.- Ez nekem nem megy. Én nem vagyok...- Ne azt mondd amit akarnak mondatni…

Bette felállt, sóhajtott egy nagyot, majd hazakullogott. Útközben egy hajléktalannak dobott aprópénzt a poharába, aki közölte, hogy Isten megsegíti. Bette csak mosolyogva csóválta  a fejét.Elővette a kulcsot és kinyitotta a kaput. A liftben már úgy érezte menten összeesik.…

7 hónappal későbbBette egy áruházból sietett ki. ezében szatyrok lifegtek, hasa jócskán megnőtt, hiszen a szíve alatt hordta az utolsó emléket Marktól. A munkahelyéről már régen kirugták, elvégre egy menedzser nem végezhet fajfentartást, csupán fajkiírtást. Node, hogy…

Bette és Polly remegő kezekkel ültek a váróteremben. Bette amúgy is irtózott ettől a kórháztól, mivel édesapját is itt veszítette el pár évvel ezelőtt.- Mióta ülhetünk itt? - Polly az órájára nézett, próbált visszaemlékezni mikor küldték ki őket. - Azt hiszem már…

- Bette, te mit keresel itt?- Hallottam mi történt, nem gondolhattad, hogy nem jövök be...- De gondolhatom, már nem vagyok az életed része. Most a munkahelyeden kéne lenned.- Kivettem a szabadságomat. Szeretném, ha melleted lehetnék amíg fel nem épülsz!- Tudod, hogy nem akarok egy…

Mark szeme hirtelen pattant ki. Beletelt néhány másodpercbe mire feleszmélt, hol is van. Úgy érezte, mintha a fejét felnyitották volna és az agya a nyílt levegőn lüktetne. A lábait nem bírta megmozdítani. Az infúziótól bedagadt a karja, ami amúgy is lilás árnyalatú…

- Miről beszélsz? Ez nem segít semmin, bár nincs is min segíteni! Nem tettél semmit! Mégis hova mennél?- Nem tudom, annyi hely van még a világban, ahol nem zavarnék senkit. Felesleges vagyok.- Nem vagy felesleges, rengeteg embernek szüksége van rád!- Elegem van már az álszent…

Egy közeli parkba értek, ahol egy padra telepedtek. Polly összeráncolta a szemöldökét, majd megszólalt.- Ezt a tekintetet ismerem, Mark. Mikor kiskorunkban valamit rosszat tettél, ugyanezt láttam. Valamit nem mondasz el. Gyerünk, ki vele!- Jó... Igazad van, vannak…

Kipirult arccal jöttek ki a bárból, rengeteget nevettek, de az alkohol is szerepet játszott kedélyállapotukban. Mark megölelte Pollyt.- Olyan, jó, hogy újra összehozott minket a sors, talán nem véletlen.- Mire akarsz ezzel kilyukadni?- Semmire.Hirtelen abbamaradt a párbeszéd, csak…

Polly elmosolyodott. Visszaemlékezett a régi puszikra a száján, amelyekkel Mark régen is illette. Ő volt az első férfi, aki megcsókolta, és az utolsó is. Hamar rájött, hogy saját neméhez vonzódik.- Jajj, ne haragudj. Nem...nem akartalak zavarba hozni - Mark lesütötte a…

Az ajtóban Polly állt, Mark legkedvesebb gyerekkori barátja. Már 20 éve nem látta, akkor költöztek el ugyanis a szomszédból. Örök barátságot kötöttek anno, de az, hogy Pollynak odébb kellett állnia, megváltoztatott mindent.Mark alig ismert rá... Megjelentek rajta a nőiesség…

Mark a plafonra meredt ami már inkább penészes volt, minthogy fehér. Arra gondolt, mindig itt köt ki ebben a házban, nem tud normális életet kezdeni, de hiszen állandó munkahelye sincs. De hol lehet az apja? Tudta, hogy szeretője volt, de mindig abban bízott, az anyja fontosabb.…

Mark zihálva rohant végig az utcán. Nem tudta merre akar menni, csak messzire Bette-től. A hó még mindig sűrű pelyhekben hullt, csak pár lélek járt az utcán, és persze az utcai látképből elmaradhatatlan csövesek heverésztek egy-egy nagyobb emlékmű tövében.Olyan fél óra…

- Gyere, ülj ide! - Bette keze remegett, mikor megérintette Markot. - Igen... Fájt, megijedtem, és féltem tőled, de egy kicsit erre vágytam... Jó, hát nem így, de...de... - Bette sírvafakadt.- Szivem, te jobbat érdemelsz! Mindig ezek a közhelyek, de igenis hogy jobbat érdemelsz! Én…

Mark a konyhában a falhoz roskadva szívta a cigarettát, Bette az ágyon feküdt sírva, még most sem akarta elhinni, hogy mi történt. A fiú hirtelen elnyomta a még friss szálat a konyhaasztalon, majd kirohant a szobába.- Kellett ez nekünk? De komolyan? Mit ülsz ott? Hívd a…

Néma csendben értek haza Bette házába. Kérdésére nem kapott választ, Mark annyit mondott, hogy inkább menjenek, hideg van. Leültek a kanapékra, majd Bette hirtelen megszólalt.- Mark, azt hiszem beszélnünk kell. Előléptettek. Ez számunkra csak jó hírt jelentett volna, elvégre nem…

Ott állt előtte Bette barna télikabátjába burkolózva, dideregve. Arca egészen ki volt pirulva kezével idegesen malmozott.- Szia! Mi újság? Sokat kellett rám várnod? - kezdte a szokásos üzletasszonyhoz illő hadarással, mintha minden perc számítana.- Hát, jól vagyok... - a lány…

Mark telefonja megcsörrent. Ijedtében az égő cigerattát farmerjére ejtette, az apró lyukat égetett rajta. A fájdalomtól felszisszent, de most fontosabb volt, hogy felvegye a telefont. Szinte már érezte Bette hangját. A telefonra nézett, ami még mindig kitartóan csöngött…

Minden a vasútállomáson kezdődött... Rá várt, félt, hogy nem jön meg időben, és a balsejtelme be is igazolódott, a vonatok között kellett átvirrasztania az éjszakát. Nem érzett fáradtságot, görnyedten ült az összefirkált műanyag széken és egyre csak bámulta a padló…